Ezt olvasta már?


Persze, hogy ennyi busótól megijedt a tél…

Kezdjük a legfontosabbal: nagy sikerű, fergeteges Busójáráson búcsúztatta Mohács és a több tízezres vendégsereg a telet.

A maszkos, kereplős, birkabundás sokaság igencsak kitett magáért, de ugyanez elmondható valamennyi zenészről, táncosról, énekesről, szereplőről, közreműködőről, maskarásról, aki e hat nap során a jó hangulat megteremtésén fáradozott. Mohács ismét bebizonyította: neve méltán szerepel nagybetűkkel a világ kulturális térképén.

Pedig… Pedig kissé nehezen indult a farsang: csütörtökön még a szél borogatta a főtéren kihelyezett fotóinstallációkat, pénteken kiadós eső köszöntött ránk. Ám szombattól „minden a helyére került”, gyönyörű idő lett, helyén volt minden hang, amit az itteni és vendég zenészek megszólaltattak hangszerükön, tamburájukon, bőgőjükön, dudájukon, hegedűjükön, helyén volt minden táncos mozdulata, forgása, lépése, mosolya, helyén volt minden énekhang, a jankelék becsülettel üldözték a lányokat, utóbbiak sikoltva menekültek, színvonalában, kivitelében helyén volt minden maszk és busójárási kellék, fazekasmunka, viselet, kereplő, obramenica, amit ügyes kezű mesterek készítettek és mutattak meg nekünk, helyén volt minden fotó, pillanatkép, rajz, festmény, ami a Busójárást örökíti meg, s amelyeket külön kiállításokon is megcsodálhattunk.

– E napon Mohács a világ kultúrájának fővárosa – mondta vasárnap a főtéri színpadon a sokezer fős tömeg előtt Dr. Hoppál Péter. Kulturális államtitkárunk bejelentésén nem csodálkozott senki, ő maga viszont annál inkább, amikor Szekó Józsefék tiszteletbeli busóvá fogadták… Avattak is új busót – férfias próbatételek után – az ifjú Szobotka Tamás személyében. És ahogy évek óta, idén is kiosztották „A Busók Busója” megtisztelő címet, mindjárt két hagyományőrzőnek is: Torma Katalin és Rappál Sándor egyaránt több évtizede tagjai a busótársadalomnak, mindketten igen sokat tettek a mohácsi farsang népszerűsítéséért, a tradíciók megőrzéséért. Méltán jutott nekik dicsfény. És a hatalmas máglya tüzének fénye, amely bevilágította a vasárnap és a kedd estét, megkoronázva a Busójárást, hogy aztán elhamvadjon. De e hat nap emléke itt marad velünk, s vélhetően mindenkivel, aki idén itt, nálunk búcsúztatta a telet. A telet a busók koporsóba tették, eltemették – éppen ideje, hogy átadja helyét a tavasznak…







0

0
0
0
0