Ezt olvasta már?


Pécsi fociválság az alsóbb szinteken

Az, hogy nem jutott fel a PMFC labdarúgócsapata az NB II-be, nem csak azért baj, mert a szurkolóknak továbbra is NB III-as meccsekre kell járniuk, ez bizony komolyan érinti az utánpótlást is, pedig hamarosan elindul az id. Dárdai Pál Akadémia építése.

A napokban a PSN Zrt. gépbeszerzése csapta ki a biztosítékot a drukkereknél komoly virtuális cicaharc ment erről a cég honlapján az eseményt dokumentáló cikk kapcsán. Engedelmükkel, a vulgárisabb részeket, személyeskedéseket kihagynánk, most csak a vezérigazgató-helyettes Szűcs Zsolt válaszának egy részét idéznénk, ugyanis jelen írás tárgya az utánpótlás lenne:

„Másrészt, a “nagy PMFC-család” hányad részét is teszi ki a felnőttcsapat? A 10 százalékát? Vagy még annyit se? A 90%-nyi utánpótlás, amely a három nagy pályát – Stadion, Kovácstelep, Várkői – döntő többségében használja, az smafu? Az ő bokájuk kificamodhat, mert nem “elég puha és gondozott” a pázsit?

Ha Ön, Kedves Georgie Bácsi, és Barátai, így is gondolják, mi nem! Nálunk a csaknem 300 fős utánpótlássereg – nem mellesleg, a jövő felnőttei… – legalább olyan fontosak, nem is, kimondom, sokkal fontosabbak, mint az NB III-as “profik”. Ez a fejlesztés tehát alapvetően értük történt.”

A baj ezzel csupán az, hogy az utánpótlásban futballozó gyerekek szülei ezt teljesen máshogy látják. Kezdjük azzal, hogy amikor 2015 nyarán a PMFC-t kizárták az első osztályból, ez nem csak a felnőttcsapatot érintette igen kellemetlenül, hanem az utánpótlásra is komoly hatással volt. Egyrészt a tulajdonosváltás – Matyi Dezső helyett az önkormányzat – szült bizonytalanságot, másrészt főleg az idősebb – U17, U19 – korosztályoknál vált kétségessé, hogy a gyerekek valóban élvonalbeli futballistákká nőhetik-e ki magukat. Nem csoda, hogy sok szülő döntött úgy, hogy inkább elengedi fiát stabil NB I-es klubok akadémiájára.

Szó se róla, a PSN Zrt. és az önkormányzat erejét megfeszítve megmentette az utánpótlást, de ennek – a minőségi játékosok távozása miatt – komoly ára volt az eredményességet tekintve, másrészt teljesen logikus és kötelező lépés volt, hiszen komoly TAO-pénzektől esett volna el a klub abban az esetben is, ha csak lejjebb lép egy-két szinttel ezen a fronton.

(Itt tegyünk is egy rövid kitérőt! Információink szerint volt néhány érdeklődő az önkormányzaton kívül is a klub iránt, de csak kompletten, az utánpótlással együtt. Értékesíteni viszont csak a felnőttcsapatot akarták, megye I-es vagy NB III-as szinthez képest horrorisztikusnak mondott összegekért, százmilliókról hallottunk.)

A PMFC utánpótlása azonban talpon maradt, az más kérdés, hogy a korosztályos bajnokságok átszervezése miatt egy évvel később már az U19. U17, U16 az úgynevezett másodosztályba kapott besorolást, de itt is Fradi, Újpest, Videoton, Honvéd szintű csapatokkal küzdhetett. Mindezt úgy tehette, hogy a szülők elmondásai szerint a kovácstelepi utánpótlásközpont messze nem felel meg a követelményeknek. A műfüves pálya keménysége miatt folyamatosan sérülésveszélyes, nincs egy büfé, ahol a szülők megihatnak egy kávét, vagy a gyerekek edzés után ehetnének egy szendvicset, az érkező csapatokat elkísérő szülők, nagyszülők pedig le sem tudnak ülni a meccsek alatt. Ezzel szemben a riválisok otthona valóságos ékszerdoboz az egész országot átfogó stadionfejlesztéseknek köszönhetően. (Kovácstelepre is megjelent már a 1,5 milliárd forintos közbeszerzés a fejlesztésre, de mire ebből valóság lesz, évekbe is telhet, és a szülőknek fogalmuk sincs róla, ezalatt hol edzenek majd a gyerekek.) Mindehhez hozzátartozik, hogy amíg az ellenfelek félévente új szerelést, melegítőt kapnak, addig a pécsieknél jó, ha évente kapnak újat, és a régit ráadásul le is kell adniuk.

A másik rendre visszatérő panasz a szülőktől, hogy a hivatalos bajnoki meccseken kívül alig van játéklehetősége a fiataloknak, a régebben aktív horvát kapcsolatok befulladtak, nem utaznak nemzetközi vagy akár belföldi tornákra, ahol lemérhetnék, hol is tartanak a fejlődésben. Nem csoda, hogy korosztályonként a 4-5 legtehetségesebb szinte az első lehetőséget megragadva távozik, igyekszik valódi NB I-es gárdához vagy rögtön külföldi akadémiához igazolni. Ez pedig megint megér egy külön misét. A Magyar Labdarúgó Szövetségnek van egy tarifatáblázata, hogy melyik korosztályban mennyit kell fizetni a klubnak egy ilyen szerződésért, a PMFC általában a legmagasabb összeget kéri a gyerekekért. Átlagban számolhatunk hatmillió forinttal, ha az elmúlt egy évre igaz a három legidősebb korosztálytól távozó 4-5 játékos, akkor csak ebből mintegy 90 millió forint lehetett a klub bevétele, igaz ennek egy részét tovább kell osztani, ha a PMFC előtt volt más nevelőegyesülete is a fiatalnak. Viszont ha három-négy év múlva a gyerek továbblép mondjuk külföldre, akkor ismét tarthatják Pécsen a markukat.

Ne felejtsük el, hogy fiatal gyerekekről van szó, akiket a szüleik ebben a korban nem szívesen engednek el távoli városokba. Márpedig például a felcsútiak már 12 évesen vadásznak a tehetségekre, de 14-15 évesen már a fővárosi klubok is belépnek a képbe. Nyilván tehetős egyesületekről lévén szó, a pénz náluk nem elsődleges szempont, de amíg Debrecenben vagy Miskolcon kevés esélyük van, hiszen a gyereknek helyben is van jövőképe, a Dél-Dunántúl ideális vadászterület számukra. Belegondolva a szülői féltésbe, ez az átigazolás gyakran azt jelenti, hogy a komplett család megy a srác után, vagyis újabb adófizetőkkel csökken Pécs lakossága.

Mindez ördögi kör. Elmennek a legjobbak, egyre nehezebb lesz utánpótlásszinten az élvonalban maradni, márpedig a három legidősebb korosztályban elég, ha csak az egyik kiesik, rántja magával a másik kettőt is a szabályok szerint. A kiesés pedig kevesebb pénzt, még kevesebb minőségi meccset jelent, így pedig igencsak nehéz lesz a saját utánpótlásból újra felépíteni a pécsi focit.

M. Z.







0
0

0
0
0
0