Ezt olvasta már?


Mohács: Új kiállítás, új műtárgyak, új élmények

Nemrég nyílt meg a teljes átalakuláson átesett állandó kiállítás a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeumban. A megújulás eredményeképp új, interaktív elemek színesítik a tárlatot.

Az átalakulás hírére többen különleges, eddig nem látható tárgyakat

ajánlottak fel a múzeumnak, amelyek ezentúl a nagyközönség számára is

megtekinthetők.

Egy kiállítás megújítása hosszan tartó folyamat, és a munkálatok híre egy vidéki múzeum

esetében is gyorsan terjed. Ahogy a mohácsi kiállítás újragondolása és átépítése

megkezdődött, úgy indult meg egy fokozott érdeklődés a múzeum gyűjteménye,

gyűjteményezési módszere iránt. Ennek eredményeként számos egyedi és korábban a

múzeum gyűjteményében nem fellelhető műtárggyal gazdagodott a déli szláv

bázisintézmény.

- Az állandó kiállításunk megújítása során többen érdeklődtek, hogy a birtokukban lévő

régi tárgyakat befogadjuk-e. Körülnéztek a padláson, háztartásban, vagy számot vetettek

összegyűjtött tárgyaikkal, és a helytörténetileg érdekes darabokat behozták

múzeumunkba. - meséli a történetet Dr. Hasanovic-Kolutácz Andrea, igazgató. - Ennek

köszönhetően több olyan értékes tárggyal gazdagodott gyűjteményünk, amelyeket ki is

állítottunk, hogy a helyi történelemről és szokásokról minél részletesebb képet

mutathassunk a látogatóknak.

Így került a múzeum gyűjteményébe egy levente vándorzászló 1925-ből, abból az évből

amikor az intézmény múzeummá alakult; egy római katolikus papi miseruha; és egy

egyleti kürt. Több tárggyal bővült a múzeum sváb gyűjteménye is: házi textíliák, ágyterítők,

eredeti pacsker gazdagítják a kiállítást. Különlegességként a mohácsiak számára eddig

kevésbé ismert bő ujjú, sokac férfiing is immáron megtekinthető. Az új szerzemények

amellett, hogy helyet kaptak a kiállításban azt is jelzik, hogy a múzeum alapfeladatát is

végzi: gyűjt, rendszerez, közzétesz.

A megújuló kiállításban helyet kapott egy igazán különleges installáció is, amely már régi

vágya volt a múzeum jelenlegi és korábbi munkatársainak. Egy 20. század eleji bosnyák-

horvát szoba, illetve egy Dráva menti sokác konyha rekonstrukciója díszíti a kiállítótér

egyik sarkát, igazi autentikus élményt szolgáltatva a látogatónak. Ennek a két helyiségnek

a bemutatása azért is különösen fontos, mert segítségükkel a 100-120 évvel ezelőtti

életmód sajátosságai ismerhetők meg, ill. egyfajta konyhatörténet is megelevenedik: a

füstös konyha, a korábbi főzőedények, a sütőharang és a balkáni eredetű konyhai

megoldások segítenek elmélyedni a korábbi korok háztartásainak életében.

A rendkívül színes kiállítás az első visszajelzések alapján önmagában is nagy élményt

nyújt, de természetesen a tárlat a legmodernebb megoldásokkal is igyekszik megszólítani

a látogatókat. Az interaktív elemek révén élményszerűen ismerkedhetnek meg a látogatók

a kiállítás tematikájával. A busójárás felidézéseként próbára tehetik merészségüket, és

ujjat húzhatnak egy busóval. A kiállítás háziasszonyának, Kersics Ankának a

személyiségét és kalandos életújtát egy átalakított diavetítő segítségével ismerhetik meg

a múzeumba betérők, különleges énekhangját pedig lemezjátszókon lehet meghallgatni.

Predács Ferenc, a Dél-Dunántúl fényképészének kameramásolata elé pedig akár a

„Sokac-gardróbból” felvett viseletekben is oda állhatnak a látogatók. Az interaktív elemek

közül is kiemelkedik az az asztal, amely egyszerre szolgál múzeumpedagógiai

foglalkoztatóként, társasjátékként és hangszerként: az asztallapon egy társasjáték révén

ismerhető meg Mohács és az itt élők története, illetve az átalakított fiókok segítségével

különböző, helyi pengetős hangszerek hangja elevenedik meg, amelyeket egyszerre

megszólaltatva egy tamburazenekar hangzása idézhető fel.

Az állandó kiállítás megújítása a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Program

keretében valósult meg







0

0
0
0
0