RSS
Mi lehet a horvát siker titka?
Déli szomszédaink ezüstérmet szereztek a vasárnap véget ért labdarúgó-világbajnokságon, és ezt ők egyértelműen sikerként fogták fel, nem úgy például, mint a magyarok az 1954-es vb-ezüstöt. De mi lehet a titkuk?
Kezdjük azzal, hogy 1990 óta öt világbajnokságra jutott ki a horvát válogatott (1998, 2002, 2006, 2014, 2018 – 1990-ben még Jugoszláviaként szerepeltek), vagyis ők általában ott vannak az elitben. Persze rögtön rávághatjuk, hogy olyan játékosokkal könnyű, mint régebben volt Suker, Prosinecki vagy Jarni, a mostaniak közül a teljes vb-keretet felsorolhatnánk, de a magyarázat nyilván nem ilyen egyszerű. A horvátok „második vonala”, vagyis azok a 20-25 év körüli játékosok, akik most nem utaztak el Oroszországba, de ott vannak a nemzeti csapat látóterében, azok is Európa meghatározó bajnokságainak meghatározó klubjaiban szerepelnek Németországtól Anglián, Olaszországon, Belgiumon vagy éppen Törökországon keresztül. A magyar futballisták közül Gulácsi Péter és Szalai Ádám sorolható ide, a nagy ígéretnek indult Dzsudzsák Balázs Al-Vahda-i játékát talán ne említsük ezekkel egy lapon.
Pedig Horvátország a 4,2 millió lakosával, 130 ezer igazolt futballistájával, tízcsapatos első osztályával látszatra meg sem közelítheti még Magyarországot sem, a sportágba áramló pénzekről nem is beszélve. De miért van az, hogy Luka Modric és Mateo Kovacic a Real Madridig, Ivan Rakitic a Barcelonáig jutott (hogy a többieket ne is soroljuk), míg Kovács Pistikének már a Fradi vagy az Újpest is álmai netovábbja?
A magyarázat összetett. Meg kell nézni egy horvát U12-es és egy magyar U12-es edzést! Rögtön látni, hogy a horvátoknál már ebben a korosztályban is minden résztvevő fanatikusan, győzelemre törve lép pályára, és itt nem csak a meccsgyőzelmet kell érteni, hanem azt is, hogy a párharcokat akarja megnyerni, vagy hogy az adott gyakorlatban ő legyen a legjobb. Persze a magyar kisgyerekek többsége is lelkes, igyekszik, szereti a futballt, de bizony akad olyan, aki csak szülői rábeszélésre jár focizni, mint ahogy olyan is, aki tehetségével kiemelkedik a kortársai közül, és úgy gondolja, hogy ez éppen elég.
Marko Filipovic egy fiatal horvát edző, de egy minapi nyilatkozatában tökéletesen elmondta, mi a siker kulcsa. „Fontosak az izolált tréningek, ahol posztonként külön foglalkoznak a játékosokkal, de ugyanilyen fontos a meccsszituációk gyakorlása. Ha például a kapura lövésekkel foglalkoznak, azokat nem „szárazon” végzik, hanem mintha mérkőzésen lennének. Minden feladatnál az a lényeg, hogy úgy legyen kivitelezve, mintha tétmeccs zajlana, így fejlesztik a koncentrációt és a döntéshozó képességet is. A másik nagyon fontos dolog a mentális felkészítés. Nemcsak a mérkőzésekre, hanem az edzésekre is úgy érkeznek a játékosok, hogy harapnak, mindig győzni akarnak. Ha valaki sikeres és elszáll magától, azonnal visszarántják a földre. Az U8-asoktól a felnőttekig minden korosztályban ezeket a módszereket alkalmazzák.”
Úgy gondolom, ebben a hét mondatban szinte minden benne van. Egyvalamit azért még hozzátett Filipovic, hogy a Dinamo Zagrebtől a legkisebb csapatig úgy képezik, arra nevelik már nyolcéves kora óta a gyerekeket, hogy a Chelsea-ban, a Manchester Unitedben, a Bayern Münchenben, a Real Madridban vagy a Barcelonában akarjon futballozni. Azt ugyanis a klubok is nagyon jól tudják, ha odáig eljut a srác, akkor abból nekik lesz komoly bevételük, ha csak az NB III. a végállomás, abból nincs profit.
Még egy fontos dolgot érdemes megemlíteni! Magyarországon egy 22 éves játékos is még a fiatal tehetség kategória, a horvátoknál ebben a korban már meghatározó játékosok éppen az említett nagy klubokban. (Elég legyen csak Marko Rogot a Nápolyból, Mario Pasalicot a Chelsea-ből vagy Nikola Vlasicot az Evertonból megemlíteni, ők például a következő nyolc-tíz évben biztos nem igazolnak a hongkongi bajnokságba.)
Mindehhez tegyük hozzá, hogy az európai kupaporondon feltűnő horvát klubcsapatoknak nem szokása kiesni az első selejtezőkörben – igaz augusztus közepénél hamarabb be se kapcsolódnak –, általában azért a BL- és EL-csoportmeccsekig eljutnak.
Mindehhez társul a szurkoóik elképesztő fanatizmusa is, de ebben éppen két éve, az Európa-bajnokság alkalmával mutattuk meg, hogy egy cseppet sem vagyunk lemaradva.
Úgyhogy kisebbfajta meglepetés lenne, ha a vasárnapi ezüstérem valaminek a csúcsa, nem pedig valaminek a folytatása lenne, és azon is csodálkoznánk, ha ez lenne a horvátok utolsó érme világversenyen.
M. Z.
- Csökkent a gázolaj ára
- Hallgatói tervpályázat: buszmegálló terveket várnak Szentlőrincre
- Wizz Air-járat indult Eszékről - előnyben a Dél-Dunántúl
- Leszakadt egy vasúti felsővezeték Érdnél, jelentős késésekre kell számítani
- NAV: sok változást hoz a jövedéki szabályozásban az új törvény
- Adótraffipaxok Baranyában
- Továbbra is várják a vért Baranyában
- Már a jelen is az elektromos buszoké
- Fotópályázat: környezetvédelem vs. környezetszennyezés
- Továbbra is várják a vért Baranyában
- Így közlekednek a távolsági buszok a hosszú hétvége alatt
- Az E.ON nevével visszaélve téveszthetik meg a lakosságot
- Így úszható meg a hosszú várakozás a horvát autópálya-kapuknál
