10 év után hazajönnek a komlói bányászok?

2010.12.10.

Fél év kényszerszünet vár december 10-től a Spanyolországban dolgozó egykori komlói bányászokra, mert bizonytalan ideig leállnak a spanyol bányák. A magyarok attól félnek, hogy végleg munka nélkül maradnak és kénytelenek lesznek hazaköltözni. EXKLUZÍV képriport a magyar bányászok életéről!

Kényszerszünet miatt hazajöhet a Spanyolországban dolgozó 125 magyar bányász egy része. A vájárokat alkalmazó pécsi 2M Mecsek Marketing Kft. szerint 5-6 hónapos leállásra lehet számítani, miután felüggesztette szerződésüket a spanyol tulajdonú Hullera Vasco Leonese bányászati cég. A leállás Spanyolország szerte 9 ezer dolgozót érint, ugyanis a spanyol áramszolgáltató nem hajlandó átvenni a hazai szénből előállított villamos energiát, helyette inkább importszénre és az algír fölgázra alapoz. A spanyol kormány novemberi döntése értelmében kötelező lenne az ilyen energia átvétele, azonban a szolgáltatók fellebbeztek az Európai Bíróságnál, amely január első felében hozza meg döntését. A tíz éve, többségükben családjukkal kitelepült egykori mecseki bányászok egy része most attól tart, hogy többet nem lesz rájuk szükség az észak-spanyolországi Leon környéki szénbányákban. A magyarok erre az időszakra munkanélküli segélyben részesülnek, ami havi 1100-1350 euró közötti összeget jelent, ez némileg kevesebb lesz mint a fizetésük – mondta a Pécsi Napilapnak Várbíró Zsolt a 2M Mecsek Marketing Kft. ügyvezetője.

Santa Lucia szénbánya - igy dolgoznak a magyarok (A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)

A mindennapi megélhetés miatt 2000-óta Spanyolországban dolgozik több mint 100 egykori pécsi és komlói bányász, akiket az elmúlt 10 évben kétszer is meglátogattunk. Az észak-nyugat spanyolországi Pajaras-hegység gyomrában heti hat napon szállnak alá az elgyötört magyarok, hogy nyolc órában termeljék ki a térség legjobb minőségű fekete szenét. Többségük már 10 éve él itt a bányától néhány kilométerre lévő kisvárosban a kétezer méteres hegyek övezte La Roblában. Innen indulunk a napi leszállásra fel a hegyekbe. Mire felér a busz a bányához a kacskaringós utakon a kis hegyi falvak között, a tájat teljesen belepi a hó, mert a bánya lejárata ezer egyszáz méter magasan nyílik.

A hatalmas kivilágított aknatorony mellett eltörpül a dideregve menetelő magyar brigád. A műszak itt nyolc órakor kezdődik, csakis a spanyol életritmus miatt. A lakatosműhelyben rövid eligazítást kapnak a bányászok, majd a hóesésben mindenki megindul a lift, vagyis a kas felé. Kint még mindig korom sörét van a nap csak kilenckor jön fel.

A kas lassan indul, majd egyre jobban begyorsulva süllyed a föld mélyébe, felnézve a felszíni lámpák fénye hirtelen szűkül, többeknek ilyenkor olyan érzése támad, mintha a pokolba szállítaná a felvonó. A néma csöndet csak a szénporral teli huzat és a védősisakokon lévő bányászlámpák fénye töri meg. 700 méterre a felszín alatt egy kisvonat szállítja tovább a vájárokat a 2 kilométerre lévő oldal vájatokba. Itt oszlik szét a 20 fős brigád, hogy megkezdjék a szűrkén csillogó, kokszolható szén kitermelését. A munkát a fúrósok kezdik, akik másfél méteres lyukakat fúrnak a széntelepekbe, előkészítve a terepet a robbantómestereknek.

Miután a dinamit rudakat elhelyezték, mindenki biztonságos helyre vonul. Egy halk puffanás és egy hatalmas légnyomáslökés megremegteti a testet és levegőt, amely kitódulva koncentráltan hozza magával a szénport. – Csukd be a szemed és a szád, mert olyan érzésed lesz, mintha szenet reggeliztél volna – figyelmeztet az egyik vájár. A robbanás után eltűnnek a fehér arcok, mindenkit belep a krém állagú szénpor, ezután csak a szemek világítanak a sörétben. A ledőlt szénrögöket a vájat közepén húzódó láncos vonszoló továbbítja a legalsó negyedik szintre, ahol az értékes koksz, csillékben hagyja el a bányát. Nyolc órán keresztül ez a megfeszített, irgalmatlan munka folyik a mélyben. A délutáni felszállásnál nem lehet felismerni a kiszálló embereket, arcukon vastag szénpor telepedett le. Mindent le lehet mosni, csak a szemük körül marad a szénpor, ezért amikor visszatérnek a városba, mindenki úgy néz ki, mintha egy szemceruzával kihúzta volna a szemét.

Heti egy szabadnappal gazdálkodnak a Spanyolországban dolgozó magyar bányászok, ami többségük szerint egyszerűen semmire nem elég. – Szabadidőben először is alszom egy nagyot, esténként pedig összejövünk néhány barátommal valamelyik sörözőben. Itt egész más az élet mint otthon, átvettük a spanyol életritmust, vagyis ha nincs meló, 10-kor kelünk, és az estéinket valamelyik bárban töltjük, mert itt az a szokás, hogy egész családok vonulnak le valamelyik sörözőbe, ahol esznek, beszélgetnek vagy tévét néznek – mondja az egyik bányász. Aki megtehette kihozta magával a feleségét vagy a barátnőjét, mert nem tudta elviselni a 3000 kilométeres távolságot. Ha a fizetést és az árakat nézzük akkor itt sokkal jobban meg lehet élni mint otthon, mert minden olcsóbb. A lakások egyrésze tulajdonképpen egy kis Magyarország, elhozták otthonról a parabolát és a beltérit, így mindegyik magyar kábeltévé adást, köztük a két kereskedelmi tévét is tudják nézni.

A bánya környékén - Leon és Asturias tartomány szépségei

(A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)

PNL/FG

Ki nyeri a 2012-es Eurovíziós Dalversenyt

Egy penge, pécsi gitárszóló

A napokban jelent meg Kásádácz József (Kási) pécsi szólógitáros új videoklipje amely zenei és képi megjelenésében, minőségében osztatlan...